A legtöbb nyelvtanulási fogadalom nem akaraterő hiányából bukik meg, hanem az irreális terv miatt. Aki napi egy órát vállal, ritkán bírja két hétnél tovább. A szokáskutatás egyértelmű: a kicsi, rögzített rutinok legyőzik a nagy, rendszertelen erőfeszítéseket – különösen a szókincsnél, ahol a napokra elosztott ismétlés jelenti a különbséget.
Az emlékezetnek többet használ heti öt rövid tanulási szakasz, mint egy hosszú. Minden új szakasz arra kényszeríti az agyat, hogy előhívja a tanultakat – és épp ez az előhívás szilárdítja meg az emléket (az úgynevezett tesztelési hatás). A napi 15 perc egy év alatt több mint 90 órára gyűlik össze: ennyi elég egy nyelv legfontosabb 1000 szavának elsajátításához.
Reggel, 5 perc: ismételd át az esedékes szavakat a szótanulóban – rögtön felkelés után vagy kávé mellett, amíg friss a fejed. Napközben, 5 perc: egy rövid hallgatás mellékesen, például egy hangoskönyv-fejezet ingázás, főzés vagy séta közben. Este, 5 perc: hallgass meg tíz új szót, és ismételd el hangosan. Ha szeretnéd, hagyd, hogy a hangoskönyv szóljon tovább, miközben elalszol – az elalvás előtti nyugodt ismétlés azt az időt használja ki, amikor az agy amúgy is rendszerezi a tanultakat.
Két trükk jelenti a különbséget. Először: kösd a tanulást egy meglévő szokáshoz („fogmosás után megnyitom a szótanulót”) – ezzel megszűnik a napi döntés. Másodszor: kövesd a sorozatodat: egy látható napi sorozat jobban motivál bármely tanulási célnál. És ha kihagysz egy napot? Egyszerűen folytasd másnap. Nem a tökéletes hónap számít, hanem az egész év.